(A meghatározást a Rehabilitációs Szakmai Kollégium 2010. december 8-án fogadta el.)


 

A kardiológiai rehabilitáció sajátos jellemzői

 

 

A rehabilitációs medicina definíciója érvényes a kardiológiai rehabilitáció szakterület-specifikus tevékenységére, szem előtt tartva a kardiológiai betegségek sajátosságait.  

 

Célja, hogy a betegek saját tevőleges közreműködésükkel a legjobb egészségi állapotba kerüljenek, és ennek révén visszanyerhessék társadalmi pozíciójukat és aktív életvitelüket. Specifikus prevenciós célja a betegség kiújulásának megakadályozása, a progresszió megállítása és a fogyatékosságot okozó komplikációk kivédése, összességében az élettartam növelése és az életminőség javítása.

 

Alapvető programelemei közé tartozik a diagnosztikus kockázatfelmérés (rizikó sztratifikáció), az alap és társbetegségek gyógyszeres kezelése, rizikófaktorok befolyásolása, mozgásterápia, pszichoszociális gondozás, betegoktatás, a helyes táplálkozás, a dohányzásról való lemondás elősegítése és életmód tanítása. 

A team összeállítását, a személyi és tárgyi feltételeket a programelemek figyelembe vételével kell kialakítani, biztosítva az alapvető kardiológiai ellátás feltételrendszerét is. 

 

Végzése elsősorban akut szívizominfarktus, intervenciós kardiológiai- és szívsebészeti beavatkozások után, szívelégtelenséget okozó billentyűbetegségek, cardiomyopathia és congenitális szívbetegségek, valamint életminőséget jelentősen rontó angina pectoris esetén indokolt. 

 

A kardiológiai rehabilitáció fekvő-, járó- ellátás formájában és önszerveződő civil egyesületekben végezhető. 

Comments