Felnőttkori obezitás jelentősége a rehabilitációban

 

A felnőttkori obezitás jelentősége a rehabilitációban

Megjelent: Egészségügyi Közlöny LX. Évfolyam 7. szám, 2010. március 25. 1667-1676. oldal
Készítette a Rehabilitációs Szakmai Kollégium és a Belgyógyászati Szakmai Kollégium

 

 

 

 

1. A protokoll kidolgozásának indoklása, körülményei

    Az obezitás nemcsak egy állapot, főleg nemcsak egy kozmetikai állapot, hanem a WHO által deklaráltan krónikus recidiváló, kezelendő betegség. Olyan krónikus betegség amihez - főleg szövődményei révén - gyakran társul fogyatékosság, gyakran társul az életminőség romlása. Prevalenciája világméretekben gyorsan növekszik, ez vonatkozik az európai régióra és hazánkra is. Ma Magyarországon várhatóan a felnőttek legalább 40 %-a túlsúlyos, 20 %-a elhízott. (5, 29)

 

    Az elhízás nemcsak a mortalitást növeli, hanem fokozott rizikót jelent diabetes mellitus, metabolikus szindróma, magas vérnyomás, lipid anyagcserezavar, és további kardiovaszkuláris, anyagcsere, mozgásszervi, daganatos, gasztrointesztinális, respiratorikus, idegrendszeri, endokrin, bőrgyógyászati, vénás keringési betegség, alvási apnoe kialakulására, az elesések, a lelki problémák valószínűségét is növeli. (21)

 

    Az obezitás már szövődmény nélkül is ronthatja a páciens funkcionális aktivitását, károsíthatja mindennapi élettevékenységeit. Romolhat a járás, az ülésből való felállás, az egyensúly, a fizikai terhelhetőség, gyakrabban jelentkezhet fájdalom. Az obezitás szövődményeinek jelentkezésekor pedig a kialakuló betegségnek megfelelő fogyatékosságok terhelhetik a pácienst., sokszor romolhatnak a már meglevő funkciózavarok.

 

    Stroke betegekkel kapcsolatban például nemcsak rizikófaktor az obezitás, hanem gátolja a rehabilitációt, az ápolást, a mobilizációt, növeli az immobilizáció szövődményeinek esélyét. (28)

 

    Rehabilitációs szakember két megközelítésben találkozhat obezitásban szenvedő beteggel. Egyrészt akkor, ha a páciens az obezitás szövődménye következtében szorul rehabilitációra. Másrészt akkor, ha ugyan obezitástól független állapot, betegség igényel rehabilitációt, de magát a rehabilitáció folyamatát az obezitás befolyásolja, módosítja, hátráltatja. Az obezitás kezelésének elkezdése mindkét esetben előnnyel járhat.

 

Milyen funkciózavarok, vagy funkciózavarra vezető eltérések társulhatnak leggyakrabban az obezitáshoz?

 

Funkcionális aktivitás változása

Gyakran jelentkezik nehézség a saját láb, saját hát elérésében. Nehezített a dolgok padlóról felszedése, a guggolás, a térdelés, a felegyenesedés, a lépcsőjárás, nehéz súly cipelése. Lassabban, nagyobb szívfrekvenciával, nagyobb erőkifejtéssel végzik tevékenységeiket, gyakoribbak a fájdalmak a normál súlyúakhoz képest.  Gyakori az egyensúlyzavar. A BMI, a kor és a fájdalom a legjobb prediktora a funkcionális aktivitás csökkenésének. Ugyanakkor kb. 10 %-os testsúlycsökkentés után – beindítva a testsúlycsökkentéshez társuló „pozitív spirált” - könnyebbé válik a dolgok padlóról való felemelése, a pedikűr végzése, a felállás, csökken a szívfrekvencia, csökken a lépcsőnjáráskor jelentkező fájdalom. (17)

 

Mindennapi élettevékenységek (ADL)

Gyakran károsodik az öltözés, étkezés, tisztálkodás, a sík terepen, vagy lépcsőn való séta. BMI 30 fölött kb. kétszeres, BMI 25-30 között kb. másfélszeres az ADL területi zavar rizikója a normál súlyúakhoz képest. (24)

 

Ülésből való felállás

Gyakran és jellegzetesen változik a felállás mechanizmusa. Az obezitással gyakran társuló izomgyengeség és maga a fokozott testsúly megváltoztatja a nyomatékokat a csípő-térd-bokaizületekben. Obezitásban szenvedő beteg felálláskor a törzset kevésbé hajlítja, a térdre viszont nagyobb nyomaték hat, mint normál súlyánál, felállás előtt a lábát jobban hátraviszi, a térdben nagyobb a flexio. (9)

 

Járás

Itt is megváltoznak az izületi mozgásterjedelmek, a nyomatékok. Csökken a lendítésben eltöltött idő, szélesebb a támasztási alap, csökken a sebesség, a lépésszám és a lépéshossz. Mindezek következtében viszont valamelyest javul az egyensúly. (26)

 

Állás

A test súlypontja előbbre kerül, ezáltal az állásban résztvevő izületek, izmok, szalagok terhelése megváltozik, kompenzációs mechanizmusok sem tudják a megnövekedett terheket semlegesíteni.

 

Fájdalom

Gyakrabban jelentkezik obezitásban szenvedő betegeken, mint normál súlyúakon. Ezek megfelelő menedzselése illetve a kezelések során gyakrabban várható fájdalmak megelőzése fontos feladat lehet.

 

Fizikai aktivitás

Az obezitás és a fizikai aktivitás egymásra visszaható állapotok. Ismert, hogy alacsonyabb fizikai aktivitáshoz gyakrabban társul obezitás és fordítva: ismert, hogy az obezitás csökkent fizikai aktivitást hoz magával. (19)

 

    Az obezitás tehát maga is számos funkciózavarral társulhat, természetesen az obezitás sikeres kezelésével ezek szanálódhatnak. Két tényező viszont megerősíti az obezitás és a rehabilitáció kapcsolatát: Egyrészt az obezitás kezelése gyakran nem hoz teljes sikert, krónikus, recidiváló betegségként tartósan fennállhat. Másrészt az obezitáshoz társuló funkciózavarokkal gyakran találkozhatunk a mindennapi rehabilitációs tevékenység során az obezitástól függetlenül is. Vagyis az obezitáshoz társuló funkciózavarok, és a rehabilitációt igénylő fogyatékossággal kapcsolatos funkciózavarok sokszor hasonlóak, sokszor nehezen, vagy nem választhatóak el.

 

    Hazánkban is elérhetőek kiváló belgyógyászati, az obezitás kezelésével kapcsolatos protokollok. Jelen protokoll belgyógyászati vonatkozásai a Belgyógyászati Szakmai Kollégium és a Magyar Elhízástudományi Társaság által készített "Az elhízás diagnosztikája és kezelése" című szakmai protokoll irányvonala alapján készültek.

 

   

 

    A protokoll kidolgozását így több tényező motiválta:

  • Rehabilitációra szoruló fogyatékosok között gyakori az obezitás.
  • Az obezitás szövődményei gyakran okoznak fogyatékosságot.
  • Az obezitás bármilyen okkal végzett rehabilitációs kezelést módosíthat, hátráltathat.
  • Az obezitással kapcsolatban előforduló funkciózavarok és a rehabilitáció során kezelt fogyatékossággal összefüggő funkciózavarok sokszor hasonlóak.
  • Az obezitás kezelése nemcsak az elhízással kapcsolatos funkciózavarokat javíthatja, hanem a beteg fogyatékosságával kapcsolatos funkciózavart is, s így a fogyatékosság is javulhat, jó irányban változhatnak a rizikótényezők, javulhat a beteg meglevő betegségeinek állapota is.


2. Definíciók

 

    Obezitáson (elhízáson) a test zsírtartalmának bizonyos mérték fölé való emelkedését értjük.

    Gyakorlat szempontjából ennek súlyosságára a BMI (body mass index, test tömeg index) mérése szolgál. Ha BMI 25,0 -29,9 között van, akkor a páciens túlsúlyos, ha BMI 30,0 fölötti, akkor obezitásban szenved.

  

    Felosztás BMI alapján (WHO 2004) BMI=testsúly (kg)/magasság(m)2,

  Sovány  < 18,5

  • Súlyosan sovány < 16
  • Mérsékelten sovány 16-16,99
  • Enyhén sovány 17-18,49

  Normális 18,5-24,9

  Túlsúlyos  25-29,9

  Kövér (obezitás) > 30

  • I. fokú 30-34,9
  • II. fokú 35-39,9
  • III. fokú (morbid obezitás, vészes elhízás)  > 40

 

    Metabolikus szindróma megállapítása, vagy kizárása

IDF (2004) kritériumok, módosítva. A metabolikus szindróma fennáll, ha

  • emelkedett a derékkörfogat (férfi/nő 102/88) és az alábbiak közül min. 2 fennáll:
    • se triglycerid > 1,7 mmol/l, vagy kezelt emelkedett triglycerid
    • HDL cholesterol < 1,03 mmol/l (férfi), 1,29 mmol/l (nő), vagy kezelt alacsony HDL cholesterin
    • 130 Hgmm fölötti szisztolés, 85 Hgmm fölötti diasztolés vérnyomás, vagy kezelt hipertónia
    • éhgyomri vércukor > 5,6 mmol/l, vagy korábban diagnosztizált 2. típusú diabetes mellitus

 

    Centrális (hasi) elhízás felmérése a derékbőségből:

fennáll, ha férfi esetén > 102 cm, nő esetén > 88 cm.

(1,10,11,25)

 

    Owen-képlet (napi energia-szükséglet kiszámítása kcal-ban): férfiaknál: 900 + 10 x testsúly-kg, nőknél: 700 + 7 x testsúly-kg. A kapott érték szorzója a fizikai aktivitás mértékétől függően 1,2 - 1,4, illetve 1,8.

 

  

 3. A rehabilitációs célok obezitásban szenvedő, s ettől függetlenül, vagy az obezitás szövődményei miatt rehabilitációra szoruló betegek esetén

 

    A/  A rehabilitáció célterülete az obezitás szövődményei miatt, vagy az obezitástól függetlenül rehabilitációra szoruló, és ugyanakkor obezitásban szenvedő betegek akadályozott tevékenységei: a korlátozott hely és helyzetváltoztatás, az önellátás zavarai (tisztálkodás, étkezés, öltözés, higiénés funkciók) , az étkezéssel kapcsolatos magatartás, a szociális és a társadalmi funkciók sérülése, a kirekesztettségek, a csökkent teljesítőképesség, a fogyatékosságokat erősítő viselkedési zavarok. Ezek megszüntetése, az elérhető szintig való javítása, vagy megmaradó akadályozottságok esetén a lehető legteljesebb önállósság elérése a rehabilitáció célja.

 

      B./ Obezitásban szenvedő betegek esetén a meglevő fogyatékosság miatt kitűzött rehabilitációs célok mellett cél olyan életforma megtanulása, elsajátítása, melynek eredményeképpen

  • testsúlyuk fél év alatt legalább 5 (7-10) %-al csökken,
  • a beteg kellő motiváltsága, megfelelő oktatása mellett egy kiegyensúlyozott, hosszú távon tartható energia szegény étrendet sajátít el,
  • a beteg egy rendszeresen végezhető, a cél testsúly elérését segítő, az elért testsúly fenntartását biztosító fizikai aktivitást sajátít el,
  • megvalósulnak az étkezési szokások, az étkezéssel kapcsolatos viselkedések kitűzött cél érdekében történő változtatásai, 
  • a rizikófaktorok csökkennek, betegséggel kapcsolatos kockázatok mérséklődnek, 

 

4. A rehabilitálhatóság és az obezitás kezelésének feltételei

 

  • A protokoll alapján azok a rehabilitációt igénylő betegek kezelendőek akik egyidőben obezitásban is szenvednek
  • A beteg a megfelelő kooperációval rendelkezik
  • A beteg a megfelelő motivációval rendelkezik
  • A beteg szellemileg és fizikailag a szükséges mértékben terhelhető

 

5. A rehabilitációs felmérés és az obezitás kezelés felmérésének elemei

 

5.1. Szomatikus állapot felmérése

 

A rehabilitációt igénylő betegség, fogyatékossággal kapcsolatos adatok:

 

Anamnézis – a rehabilitációs kezelést igénylő betegség, fogyatékossággal kapcsolatos előzmények ismerete mellett a részletes anamnézis és fizikális vizsgálat segít kideríteni az obezitás kezelhető okait, segít felmérni a meglevő rizikókat, komplikációkat (30)

 

 

 

Jelen állapot:

  • belgyógyászati-neurológiai-mozgásszervi status
  • laboreredmények: éhgyomri és postprandialis vércukor, lipidek ismerete célszerű
  • nyugalmi vérnyomás (esetleg: ABPM)
  • panaszok számbavétele, különösen: étvágy, gyengeség, alvászavar , mozgáskészség, motoros aktivitás, izületi fájdalom, dyspnoe, lábszárduzzanat, mentális zavar, sterilitás-menstruációs zavar, diszkrimináció, elesések
  • fájdalom felmérése (VAS - vizuál analóg skála)

 

Az obezitással kapcsolatos adatok:

 

Antropometriai mérések (3)

·        testsúlymérés (kg)

·        testmagasságmérés (m)

·        csípőkörfogat mérés (cm)

·        derékkörfogat mérés (cm)

 

Az obezitással kapcsolatos mutatók kiszámítása, értékelése

  • BMI meghatározása

 

A kockázatbecslést, a teendők meghatározását segítő egyéb mutatók meghatározása

  • Centrális (hasi) elhízás felmérése:
    • derékbőség férfi esetén > 102 cm, nő esetén > 88 cm.

Az IDF (International Diabestes Federation) ajánlása szerint európai népességen a centrális elhízással járó rizikók már jelentkeznek, ha a derékbőség férfi esetén > 94 cm, nő esetén > 80 cm (1) (a III. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia ajánlása szerint a célérték kardiovaszkuláris tünetektől mentes nagy kockázatú állapotokban: férfi esetén < 102 cm, nő esetén < 88 cm , koszorúér-betegség, cerebrovaszkuláris betegség, perifériás érbetegség, diabetes mellitus, krónikus veseelégtelenség esetén : férfi esetén < 94 cm, nő esetén < 80 cm)

    • derékbőség/csípőbőség hányados férfi esetén > 0,95, nő esetén > 0,85 (7)
  • Metabolikus szindróma megállapítása, vagy kizárása

 

Testsúly, testmagasság, BMI 18 évesen

 

Az elhízás kezdete, mértéke

 

Korábbi testsúlycsökkentő próbálkozások, azok eredménye

 

Ismert, kezelt betegségek számbavétele (különösen DM, hipertónia, hyperlipidaemia, szív és agyi vaszkularis betegség, vesebetegség)

 

Az elhízás kezelhető okainak kiszűrése (fokozott kalória-bevitel, elégtelen fizikai aktivitás, gyógyszeres kezeléshez társuló elhízások, dohányzás elhagyása utáni elhízás, betegségekhez társuló elhízás)

 

Rizikófaktorok felmérése, kockázatbecslés 

A rizikótényezők ismerete, főleg az azok csökkentésével konkrét esetben elérhető kockázatcsökkenés a beteg számára kiváló motiváló tényező lehet.

  • koszorúér-eredetű, agyi- és perifériás érbetegségek kockázatának becslése (25)
  • obezitással járó kockázatok
  • obezitás kezdetének idejével társuló kockázatok (40 éves életkor előtt kezdődő obezitás a comorbid állapotok kialakulásának fokozott rizikójával jár) (8)
  • 18 éves kor utáni testsúlynövekedés mértékével járó kockázatok (a testsúlynövekedés mértékével fokozódik a kardiovaszkuláris történés rizikója) (33)
  • BMI-vel, centrális obezitással (derékkörfogat) járó kockázatok (a BMI ill. a derékkörfogat emelkedésével külön is fokozódnak a morbiditási és mortalitási kockázatok) (18)

 

 

5.2. Funkcionális állapot felmérése

 

  • FIM (functional independence measure) felvétele
  • Étkezési tükör felvétele - 3 napos étkezés (egyik pihenőnap) kiértékelése kalória tartalomra és tápanyag-összetételre
  • Étkezési viselkedés, szokások felmérése - étkezési triggerek azonosítása
  • Fizikai aktivitás felmérése
  • ADL (activity of daily living), IADL (instrumental activity of daily living) felmérése  

(12, 30, 34)

 

5.3. Pszichés állapot felmérése

  • az étkezési magatartás felmérése: az éhségnek, az étkezés gyorsaságának, gyakoriságának, az étkezés helyeinek, az étkezés közben végzett más tevékenységek , s az ezzel kapcsolatos érzelmek felmérése (6)
  • a motiváltság, a tudatosság felmérése

 

5.4. Terhelhetőség felmérése

  • A fizikai terheléssel járó rizikók felmérése
  • Fizikai tréninggel kapcsolatos fokozott rizikó esetén terheléses EKG, légzésfunkciós vizsgálat mérlegelése (3)

 

5.5 Célok, célértékek meghatározása

  • A rehabilitációs célok meghatározása
  • az elérendő testsúly, BMI, csípőkörfogat meghatározása
  • a vérnyomás, vércukor, lipidek célértékének meghatározása

 

 

6. Rehabilitációs program elemei

 

6.1 Az alapbetegség kezelése 

– a fogyatékossággal közvetlenül összefüggő, a fogyatékosságot okozó betegség további kezelése, ellenőrzése szükséges a rehabilitáció során. A konkrét betegségek kezelése ( pl. stroke, diabetes mellitus, magas vérnyomás, stb.) a megfelelő protokollok szerint történik. Az obezitás rehabilitáció során való kezelése a 6.7 pontban található.

 

6.2 Önellátás elérése

- a BMI növekedésével nő a fogyatékosságok aránya, csökken az önállósság. BMI > 40 esetén az ADL területén észlelt fogyatékosság esélye háromszorosára nő a normál testsúlyúakhoz képest (27). A funkcionális függetlenséget jelző másik mutató, a FIM is fordított arányban van a BMI-vel: a BMI növekedésével a FIM értékek csökkennek, jelezve a fokozódó függőséget. Például stroke betegek esetén a rehabilitáció a FIM tekintetében kisebb eredményű annál a betegnél, akinek nagyobb a BMI-je (15). Nemcsak a FIM értelmezése szerinti, hanem a tágabb  értelemben vett önállósság elérése céljából a következő területeken cél az önállósság javítása:
  • étkezés - energia szegény otthoni étrendhez ételkészítési technikák elsajátítása, új étkezési szokások gyakorlása
  • tisztálkodás, a személyi higiéne, öltözködés- a mozgástartomány beszűkülése, erőnlét csökkenése miatt a nehezen hozzáférhető területek eléréhez szükséges technikák, eszközök gyakorlása, a nehezen, vagy nem végezhető mozdulatok gyakorlása
  • mozgékonyság, transzferek - állóképesség, kondíció javítása, transzfertechnikák fejlesztése, segédeszközzel segítése
  • helyváltoztatás, járás, lépcső - állóképesség, kondíció javítása mellett energiakonzerváló technikák alkalmazása, járást segítő segédeszközök igénybevétele, használatuk betanítása, egyensúlygyakorlatok
  • megértés, önkifejezés - motiváltság fokozása, tudatosság növelése, egyértelmű, reális célok kitűzése, elfogadtatása
  • probléma megoldás, emlékezés, szociális együttműködés javítása
  • otthoni környezet átalakítása a tovább nem javítható károsodott funkcióknak megfelelően

 

6.3 Erőnlét javítása

- (a BMI növekedésével a terhelhetőség általában csökken, kondicionáló és izomerősítő tréningek együttesen tudnak a terhelhetőségen javítani. Ha ehhez testsúlycsökkenés, vagyis BMI csökkenés is társul, akkor természetesen tovább javulhat a terhelhetőség.)
  • a mozgásterápia kiegészítése kondicionáló gyakorlatokkal
  • energia konzerváló technikák elsajátítása

 

6.4 Mobilitás javítása

- (a csökkent teherbíró képesség, a csökkent terhelhetőség, az izületi mozgáspályák beszűkülése, főleg, de nem csak a teherviselő izületekben jelentkező degeneratív elváltozások mind a mobilitás csökkenése irányában ható tényezők. Az egyensúly romlása, az érzékelések zavara általában ront a helyzeten.)
  • erőnlét javítása
  • pozicionálás, transzferek, helyváltoztatás gyakorlása
  • egyensúlygyakorlatok
  • nagyizületi arthrosis, neuropathia, fájdalom esetén komplex fizioterápiás kezelések
  • parakoordinációs mozgások gyakorlása
  • izületvédelmi technikák elsajátítása

 

 

 

6.4 Állapot elfogadtatása és az annak megfelelő életvitel elsajátítása

- (természetesen először az állapot változtatásának elfogadása, elfogadtatása az elsődleges, a beteg motiváltsága a folyamatban elengedhetetlen. Minden lehetőség kimerülése után, illetve az éppen aktuális állapotnak megfelelően a kezelés része a megmaradt állapot elfogadtatásának a segítése.)
  • pszichés támogatás személyzet és pszichológus részéről
  • betegoktatás az alapbetegség, a rizikók, a kockázatok, az alkalmazott kezelések ismérveiről
  • betegcsoportok, önsegítő csoportok létrehozásának, működésének támogatása
  • időszakos kontrollvizsgálatok megtervezése (testsúly, fizikai aktivitás, étkezési szokások, önállósság felmérése)

 

6.5 Segédeszközök biztosítása

- (ezek használatának indikálása, a segédeszközök használatának a betanítása)
  • megfelelő méretű és teherbíró képességű eszközök biztosítása
  • helyváltoztatás segédeszközei
  • pozicionálás, transzferek segítőeszközei
  • ételkészítés, tisztálkodás, fürdés, öltözködés segédeszközei
  • otthoni akadálymentesítés, az otthon adaptálása (pl. kapaszkodók, magasítások)

 

6.6 Szociális intézkedések kezdeményezése

lehetőség szerint támogató családtag, közeli személy bevonása a terápiába

 

6.7 Alapbetegség krónikus kezelésének folytatása, különös figyelemmel az obezitás kezelésére: 

 

Minden obezitásban szenvedő betegnek ajánlott átfogó életmód változás: az alacsony kalóriatartalmú diéta, a fizikai aktivitás fokozása és a magatartás terápia együttes alkalmazása. (3,22,23)

 

A. Diétás kezelés

  • hosszabb távra egy kiegyensúlyozott, energiaszegény diéta elsajátítása
  • az igények és a lehetőségek összehangolása céljából ennek kialakításába a beteg mellett célszerű bevonni a dietetikust és a családot is (2)
  • a testsúlyból, nemből, az életkor és a fizikai aktivitás figyelembevételével – az Owen-képlet alapján  - számított kalóriaszükségletnél ált. napi 600 kcal-al kevesebb, ált. 1200-1600 kcal tartamú (32)
  • max. 30 % zsírtartalmú
  • 45-55 %, főleg alacsony glikémiás indexű szénhidrátot tartalmazó
  • kisebb energia-denzitású ételek előtérbe helyezése

 

  

B. Fizikai aktivitás fokozása.
 A hosszú távú, rendszeres fizikai aktivitás hozzájárul a testsúly fenntartásához, illetve csökkentéséhez, csökkenti a hasi zsír mennyiségét,  növeli az izom és a csonttömeget, csökkenti a vérnyomást, javítja a szénhidrát anyagcserét, javítja a teherbíró képességet (13,16) 
  • a terhelést intenzitásában és idejében (30-60 perc) fokozatosan növelve, 
  • egy otthon is végezhető közepes terheléssel járó tréning bevezetésével,
  • a tréningben szerepeljenek a következő mozgások: 
    • aerob gyakorlatok (pl. séta, futópad, kerékpár) - heti 5-7-szer
    • balance tréning
    • ellenállás gyakorlatok heti 2-ször
    • streching

 

C. Magatartás terápia
- ajánlott oktató és az életmód változtatásokat, magatartásbeli változtatásokat támogató programban való részvétel (4)
  • az étkezési trigger és az étkezés elszeparálása, stimulus kontroll alkalmazása
  • pszichoterápia: segítve a reális, konkrét célok kitűzését, az étkezési szokások megváltoztatását, a fizikai tevékenység fokozásának elérését. Stressz-kezelés, problémamegoldó tréning, kognitív tréning, önjutalmazási technikák, segítés a nem kimondásához. 
  • önellenőrzés bevezetése
  • csoportterápia

 

D. Gyógyszeres kezelés indikálása
a javallatok és a kontraindikációk mérlegelése után

 

  • A vékonybélből való zsírfelszívódás gátlására (31)
    • orlistat
  • (A jóllakottság érzés fokozása révén ható sibutramin - a használatával kapcsolatban az EU-ban észlelt fokozott kardiovaszkuláris rizikó miatt - 2010. januárban kikerült a használatból.) (14, 35)

 

E. Műtéti kezelés indikálása
a javallatok és a kontraindikációk mérlegelése után

ha megfelelő életmód-változtatás nem hatásos, és BMI >40, vagy BMI>35, és súlyos komorbid betegség is fennáll, akkor sebészi megoldás javasolható

  • Elsősorban rugalmas gyomorszűkítő gyűrű behelyezése ajánlott. 
  • Sikeres testsúlycsökkentés után szükség lehet plasztikai műtéti beavatkozásra

 

F. Testsúlynövekedésben szereppel bíró gyógyszerek lehetőség szerinti cseréje

 

G. Krónikus betegségek fokozott kontrollja:
csökkent kalória-bevitel és fokozott fizikai terhelés miatt a krónikus betegségek, különösen a diabetes mellitus, hipertónia  szoros kontrollja, dyslipidaemia menedzselése, fájdalom-kontroll.

 

Érvényes: 2011. december 31.
 

 

 

 

 

 

 

 

Irodalom:

 

 

(1) Alberti, KG, Zimmet, P, Shaw, J. The metabolic syndrome-a new worldwide definition. Lancet 2005; 366:1059.

(2) Astrup A, Grunwald GK, Melanson EL, et al. The role of low-fat diets in body weight control: a meta-analysis of ad libitum dietary intervention studies. Int J Obes Relat Metab Disord 2000;24:1545-52.

(3) Az elhízás diagnosztikája és kezelése, Belgyógyászati Szakmai Kollégium, Magyar Elhízástudományi Társaság, Szakmai protokoll, 2007.

(4) Bennett GA. Behaviour therapy for obesity: a quantitative review of the effects of selected treatment characteristics on outcome. Behav Ther 1986;17:554-62.

(5) Branca, F., Nikogosian, H., Lobstein, T. Challenge of Obesity in the WHO European Region and the Strategies for Response (The) WHO Europe 2006
(6) Brownell, KD. The LEARN program for weight control. American Health Publishing, Dallas 1992.

(7) Clinical Guidelines on the Identification, Evaluation, and Treatment of Overweight and Obesity in Adults--The Evidence Report. National Institutes of Health. Obes Res 1998; 6 Suppl 2:51S.

(8) Fontaine, KR, Redden, DT, Wang, C, et al. Years of life lost due to obesity. JAMA. 2003; 289:187.

(9) Galli M, Crivellini M, Sibella F, et al. Sit-to-stand movement analysis in obese subjects. Int J Obes. 2000;24:1488–92
(10) Halmy E.: A Magyar Elhízástudományi Társaság Konszenzus Konferenciája az elhízás kezeléséről, Obesitologia Hungarica, 2004, Suppl. 1.

(11) Halmy L, A morbid elhízás jelentősége, Obesitológia Hungarica 2008; 9 (Suppl 1): S14-S15

(12) Huszár I., Kullmann L., Tringer L.: A rehabilitáció gyakorlata, Medicina Könyvkiadó, 2000. 77-90

(13) Jakicic JM, Marcus BH, Gallagher KI, et al. Effect of exercise duration and intensity on weight loss in overweight, sedentary women: a randomized trial. JAMA 2003;290:1323-30.

(14) James WP, Astrup A, Finer N, et al. Effect of sibutramine on weight maintenance after weight loss: a randomised trial. STORM Study Group. Sibutramine Trial of Obesity Reduction and Maintenance. Lancet 2000;356:2119-25.

(15) Kalichman L, Rodrigues B, Gurvich D, et al. Impact of patient's weight on stroke rehabilitation results. Am J Phys Med Rehabil 2007;86:650-655.

(16) Kay SJ, Fiatarona SMA: The influence of physical activity on abdominal fat: a systematic review of the literature. Obes Rev 2006; 7: 183-200

(17) Larsson UE, Mattson E. Functional limitations linked to high body mass index, age and current pain in obese women. Int J Obes. 2001;25:893–9.

(18) Lean, ME, Han, TS, Seidell, JC. Impairment of health and quality of life using new US federal guidelines for the identification of obesity. Arch Intern Med 1999; 159:837.

(19) Mary W, Obesity and rehabilitation, CritRevPsychRehabilMed. 2006; 18(2):133–172

(20) A Obesity: Preventing and managing the Global Epidemic - Report of a WHO Consultation on Obesity, 3-5 June 1997, Geneva, WHO/NUT/NCD/98.1

(21) Overweight, obesity, and health risk. National Task Force on the Prevention and Treatment of Obesity. Arch Intern Med 2000; 160:898

(22) Pados Gy.: Túlsúly-elhízás megelőzése és kezelése, Medintel Kiadó, 2001. Budapest

(23) Pados Gy.: Intézeti testsúlycsökkentő program eredményei, Hippocrates, 4.(3).178, 2000. 

(24) Peeters A, Bonneux L, Nusselder WJ, et al, Adult obesity and the burden of disability throughout life. Obes Res. 2004;12:1145–51 
(25) Romics L, Farsang Cs, Balogh S, et. al. Magyar Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia ajánlása a koszorúér-eredetű, agyi- és perifériás érbetegségek kockázatának becslésére, megelőzésére és kezelésére, Metabolizmus 2008; Suppl A: S3-S94

(26) Spyropoulos P, Pisciotta JC, Pavlou KN, et al. Biomechanical gait analysis in obese men. Arch Phys Med Rehabil. 1991;72:1065–70.
(27) Sturm R, Ringel JS, Andreyeva T. Health Affairs, 23, no. 2 (2004): 199-205

(28) Szél I.: Stroke Rehabilitáció, UCB Kiskönyvtár, 2007. 13-14

(29) Tachy Á.: A kövér betegek rehabilitációja, A rehabilitáció gyakorlata (szerk.: Huszár I., Kullmann L., Tringer L.), Medicina Kiadó 2000. Budapest, 182-187

(30) The practical guide: identification, evaluation, and treatment of overweight and obesity in adults. Bethesda Md.: National Institutes of Health; 2000. Publ. no. 00-4084.

(31) Torgerson JS, Hauptman J, Boldrin MN, et al. XENical in the prevention of Diabetes in Obese Subjects (XENDOS) study: a randomized study of orlistat as an adjunct to lifestyle changes for the prevention of type 2 diabetes in obese patients. Diabetes Care 2004;27:155-61.

(32) Tsigos C, Hainer V, Basdevant A, et al. Management of Obesity in Adults: European Clinical Practice Guidelines, Obes Facts 2008;1:106-116

(33) Willett, WC, Manson, JE, Stampfer, MJ, et al. Weight, weight change and coronary heart disease in women: risk within the normal weight range. JAMA 1995; 273:461.

(34) Wing, RR, Phelan, S. Long-term weight loss maintenance. Am J Clin Nutr 2005; 82:222S.

(35) European Medicines Agency. European Medicines Agency recommends suspension of marketing authorisations for sibutramine. http://www.ema.europa.eu/pdfs/human/referral/sibutramine/3940810en.pdf .2010. jan. 21

 

  

Rehabilitációs kezelés során észlelt obezitás kezelési algoritmusa:

 

 

 

 

 

 

Comments