( A meghatározást a Rehabilitációs Szakmai Kollégium 2009. február 25-én fogadta el.)


A gyermek rehabilitáció sajátos jellemzői 


 
A rehabilitációs medicina definíciója érvényes a gyermek rehabilitáció szakma specifikus tevékenységére, szem előtt tartva a korspecifikus (14, egyes esetekben 18 éves korig) jellemzőket és a család kiemelt szerepét.  

A specifikus cél a megzavart fejlődés korrekciója (habilitáció), ill. a fogyatékosság csökkentése, a gyermek lehetőségeit figyelembe véve a legteljesebb közösségi részvétel elérése. 


A gyermek rehabilitáció szükségessége nem kérdőjelezhető meg azokban a kórállapotokban, amelyek fogyatékosságot okoznak, amennyiben nemcsak palliatív vagy szupportív kezelés szükséges, és a rehabilitációs perspektíva fennáll. Ezek a veleszületett és szerzett idegrendszeri károsodások (beleértve a neuromuscularis betegségeket), krónikus obstruktív és restriktív légzőszervi betegségek, traumát, polytraumát követő állapotok, égés, végtagfejlődési rendellenességek, csont-kötőszövet-izületi betegségek, bizonyos endokrin, nefrológiai és kardiológiai kórképek, onkológiai ellátást követő állapotok, transzplantációt követő állapotok, immundeficiens kórképek, eddig fel nem sorolt típusú fejlődési rendellenességek. 


Feltételek: a fogyatékosság specifikumának megfelelő állapotfelmérő eszközökön, az ennek megfelelő, adott esetben műszeres kezeléseken és az eredmény felmérés sajátos eszközein kívül a gyermek rehabilitáció sajátossága a szülő aktív bevonása a rehabilitációs team munkájába. Az életkori sajátosságok miatt a rehabilitációs teamnek lehetőleg legyen pedagógus tagja (óvoda-, v. gyógypedagógus vagy tanár), és a foglalkozás gyermekbarát környezetben történjék. 



Comments